Csend volt. A világ létezett, nem pedig vált valamivé.
A szanaszét heverő tárgyak néma párbeszéde is ugyanazokat a frázisokat futotta le újra és újra, ráadásul mára már kimerülni látszott. A rozsda, a lassú égés a rendelkezésére álló idő kötetlenségével végezte napi rutinját, s haladt ráérősen, de biztosan az anyag feletti győzelem felé. A csarnok, melyet teljesen betöltött a benne porrá váló matéria létért folytatott hiábavaló küzdelmének némasága maga is mintha a semmiből került volna elő, és éppen azon dolgozott, hogy vissza is térjen ugyanoda. Jó úton járt efelé..>>>